Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A szerencsesüti története

A cikk nem épp Japánról szól, de érdekességnek néha befogok szúrni egy-két kínai vagy koreai menüpontot.

 

A szerencsesüti múltjáról, származásáról - mint szinte minden világszerte elterjedt hagyományról - ellentmondásos történetek keringenek...

Az egyik történet szerint kínai harcosoktól eredeztethető a sütemény (i. sz.: 13-14. század), kik sikeres szervezkedésük egyik eszközének tekintették a süteményekbe rejtett üzeneteket. Eszerint a változat szerint a tészta sem lényegtelen. Kimondottan lótuszdiópasztából készült, mivel a mongolok, akik akkortájt uralták Kínát, nem szerették az ízét.

Egy másik történet szerint Amerikában kezdte terjeszteni egy bevándorló kínai, s akkora lett a sikere, hogy hamarosan utánozni kezdték, míg végül világszerte elterjedt. Ebben a változatban beszélnek 1916-os és 1964-es dátumokról is. E szerint a nézet szerint a 90-es évekig Ázsiában ismeretlen volt ez a süti. Az ázsiai országokban Amerikai szerencsesütiként ismerik az emberek.

A harmadik változat szerint Japán a származás forrása, pontosabban a sintoista szentélyek, ahol az évforduló ünnepségek alkalmával az újévi szerencsekívánságokat csomagolták ezekbe a süteményekbe.

Előfordul még a legendák között Jung neve is, mint aki a szerencsesüti napjainkban való elterjedésének forrása lenne, kiegészítve azzal a megjegyzéssel, hogy ő nem szerencsejóslatokat szándékozott becsomagolni, hanem Konfucius bölcseleteit.

Hol hát az igazság? Valójában honnan is ered a szerencsesüti? Talán napjainkra már végleg feledésbe merült... Lehet, hogy sohasem fogjuk biztosan ismerni eredetét, de talán nem is baj. Hiszen így, ha lehet, még varázslatosabb, még misztikusabb ez a homályba vesző múltú élő legenda...
 

VÉLETLEN?

A szerencsesüti választása egyszerű véletlen. Hagyományosan egy tálból választható ki egy süti. Máshol pedig az étkezés után eleve már csak egyetlen sütit szolgálnak fel desszertként, természetesen véletlenszerűen. Ezen az oldalon is egy tálca sütiből választhatod ki azt az egyet, vagy már magát a választást is a véletlenre bízhatod. Mindez teljesen és tökéletesen véletlen ... Véletlen?

Vannak egyáltalán véletlenek?

Ahányan vagyunk, annyifélét gondolunk a minket körülölelő világról. Vannak akik szerint vannak véletlenek, és vannak, akik szerint nincsenek. Itt és most csak azokat a tényeket szeretnénk megemlíteni, amiket a természettudományok már ismernek ezen a téren.

A tudományok hol használják a véletlen fogalmát? Meglepő módon a következő definícióval szolgálnak: 
Azokat az összefüggéseket, amelyeket még nem ismerünk, vagy amelyek kiszámítása túlságosan költséges lenne, véletlennek tekintjük. 
Már ez a definíció is jelzi, hogy a véletlen egyáltalán nem annyira tiszta fogalom. Még a tudomány sem képes - és nem is kívánja - tagadni, hogy a véletlen folyamatok mögött is összefüggések húzódnak meg.

A káoszelmélet, a fraktál elmélet, a statisztikus fizika, a kvantum mechanika, közgazdaságtan, szociológia, pszichológia, ... és még megannyi terület, mely alkalmazza a véletlent, általa is tudottan valós determinisztikus folyamatok helyett.

Amennyiben a tudományok egyike sem talált még bizonyítékot a valódi véletlen létére, úgy nem is olyan meglepő feltételezni, hogy talán nincs is. Eddigi tapasztalataink szerint a szerencse nem létezik, csak végtelen bonyolult összefüggésrendszerek, melyek jó részét nem is ismerjük még. Ha épp kilépsz az ajtón, nem véletlenül lépsz ki pont akkor. Ha elveszted a pénztárcád, nem véletlenül veszíted el pont ott és akkor. Ha összeveszel a barátoddal, nem véletlenül veszel vele össze ott, akkor és úgy, mint ahogy a kibékülés sem véletlen utána ...

Néha, az átélt eseményeknek később megleljük az okát. Sokszor azonban nem. De ez azt jelenti-e, hogy nincs is okuk? Vagy van, csak hatalmasabb annál, amit felfogni képesek vagyunk?

 

A választ mindenkinek önmagának kell megadnia erre a kérdésre. És arra is, hogy ha itt és most vesz egy szerencsesütit, akkor a benne rejlő üzenet valóban véletlenül kerül-e elé? ...

 

Satsu~