Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Japán fürdőkultúra

 A japánoknál szeretnek fürdeni, mint az köztudott. A kultúrájuk híres a fürdésről, fürdőhelyekről – de hogyan alakult ki, hogy egy család egy vízben fürdik meg, és hogy fürdeni csak tisztán szabad?

A nagy fürdőkultúra esszenciális pontja, hogy egy olyan szigetországról van szó, ahol a víz meghatározó szerepet töltött be a mindennapokban. Szigeten élnek, mindenhonnan víz veszi őket körbe, a hegyekből ezernyi folyó zúdul alá, a föld alól források törnek fel. A kezdetektől ki voltak szolgáltatva az árvizeknek, tsunamiknak, és mivel a vallásuk sámánisztikusan a természeti elemeket is tiszteli, ezért a víz igencsak megbecsült helyet kapott a gondolkodásukban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A shintou mitológiában a víz és fürdés rögtön megjelenik a teremtéstörténetben: az istenek a világ teremtése közben kisebb-nagyobb szüneteket tartottak, és pihenésképpen vettek egy fürdőt. Izanagai istenség fürdésekor a róla lehulló vízcseppekből keletkezett a hold, a nap, és a világ más részei. A szigetegyüttes keletkezésének mítosza talán a legismertebb: Izanagi és Izanami a menny dárdáját a vízbe tették, megkavarták azt, majd kiemelték, és a lehulló vízcseppekből született meg az ezernyi kisebb és nagyobb sziget. A Kojiki első oldalán pedig azt olvashatjuk, hogy Izanagi, miután visszatért az alvilágból, fürdőt vett, hogy megtisztuljon.

A mítoszokban előforduló nagyszámú fürdéseknek köszönhetően a shintou-ban eggyé vált a tisztaság az erkölcsösség, a tisztátalanság pedig az erkölcstelenség fogalmával. Emiatt fontos volt, hogy mielőtt belépnek egy szentélybe, mindig tisztán tegyék azt, ezáltal is megtisztelve az istent. Különböző megtisztulási rituálék terjedtek el, némelyiket szerzetes végezte el, míg másokat maguknak kellett végrehajtaniuk.

A buddhizmus bekerülésével az istenek előtti tisztaság nem veszített a jelentőségéből, ráadásul az országot járó szerzetesek fürdőket nyitottak, illetve a templomban is fürdési lehetőséget biztosítottak a köznép számára. A fizikai és a lelki tisztaság visszavonhatatlanul összefonódott, nem létezett egyik a másik nélkül.

A hétköznapi életben azonban a tisztálkodás nem egyezett meg a fürdéssel. Előbbi a fent említett rituális szerepre volt hivatott, míg utóbbi a megnyugvás, elcsendesülés, átszellemülés jegyében zajlott: miután egy ember tiszta lett, belemerülhetett a vízbe, ahol hagyhatta, hogy a forró vízben kicsit eltompuljon, gondolatai elkalandozzanak, szelleme egyesüljön a természettel. A folyamat egyfajta vallásos élményt nyújt a művelőinek, áldást és gyógyítást remélnek az istenektől ebben az állapotban.

Az utak mentén lévő fogadók idővel egyre fejlettebbek lettek, és valamennyi egy-egy forrás mellett épült, ezek a mai ryokanok elődjei.  A templomi fürdőhelyeknél való fürdés hamar társadalmi szerepet kapott, és a tizenhatodik században megnyíló első nyilvános fürdő (sentou) az urbanizált társadalomnak az élete részévé vált: kevesen engedhették meg maguknak, hogy a házukban saját fürdőjük legyen, így  a közösségi fürdőhely megfizethető áron elérhetővé vált mindenkinek. A nyilvános fürdők a közélet leggyakrabban látogatott színterei voltak, és jelentőségük akkora volt, mint az európai kultúrában a kávéházaknak és az ott zajló társasági életnek: itt beszéltek meg minden hírt, itt érezték magukat egy közösségnek.

Ahogy az idő telt, és egyre több otthonban lett saját fürdő, ott is kialakultak a szokások. A legforróbbra felfűtött víz természetesen a családfőt illette, így, miután megtisztálkodott, belemerült a kádba, majd őt hierarchikus rendben követték a családtagok, az egyre hűlő vízben. A tudat, hogy ugyanabban a vízben fürdenek, természetes volt számukra, és semmi kivetnivalót nem találtak a dologban, ugyanis mindegyikük makulátlanul, piszok és szappanhab nélkül merült alá a vízeben.

A fürdés szellemisége mára is megmaradt: ugyanúgy a békét és a megnyugvást keresik a fürdésben, akár otthon, akár egy onsenben vagy egy sentou-ban. A tisztaság továbbra is ugyanolyan fontos, mind vallásilag, erkölcsileg és társadalmilag. Mára a japán fürdőhelyek világhírűek lettek, és a japánok mellett számtalan külföldit is vonz a fürdésnek ez a formája.

Satsu~