Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Japán hangszerek

 Shamisen

Shamisen

Shamisen

A shamisen (三味線) egy háromhúros, pengetős hangszer és leginkább egy meghosszabbított bendzsóhoz hasonlít. Ám a gitárral ellentétben nem találhatók a nyakán érintők, és vékonyabb is. A hangszer testét dōnak (胴) hívják, mely egy dobra hasonlít, melynek két oldalára bőr van kifeszítve. A bőr fajtája függ a zene fajtájától, és a hangszer használójának tudásától. A tanulókén kutyabőr volt, melyet olcsóbb volt sűrűn cserélni, mivel elhasználódott és jobban bírta a gyűrődést. A hivatásos shamisen játékosok viszont macska bőrt használtak, mely drágább volt, viszont sokkal érzékenyebb, kifinomultabb. A nyakát, melyre három húr van kifeszítve, saonak (棹) hívják, ez három-négy egymásba illeszkedő részből áll, így a hangszer könnyen szétszerelhető és biztonságosan tárolható. A húrok hagyományosan selyemből készültek, melyeket teknőspáncélból, vagy elefántcsontból készült pengetővel, bachival (撥) szólaltatnak meg.
A shamisenen egyaránt lehet játszani szólóban, és más hangszerekkel együtt is, nagauta énekléssel kísérve. Nagyon népszerű hangszer, mivel használják a kabuki és bunraku szinházakban. Fontos szerepet tölt be a geishák életében is, hiszen a magas színvonalú shamisen játék is az egyik elsajátítandó feladatuk közé tartozott. Az Edo-korszak legelterjedtebb és legjellegzetesebb hangszere volt. Még manapság is használják a Bunraku és a Kabuki színházakban.

 

Sanshin

sanshin

Sanshin

A kínai sanxian hangszerből, mely a 16. században jelent meg az Okinawa szigeteken, fejlődött ki az okinawai sanshin (三線) hangszer, nevének jelentése három húr, mely a shamisen előfutára volt. A húrjainak a neve uujiru (男絃), nakajiru (中絃) és miijiru (女絃). Ami szabad fordításban a férfi, középső és a nő. Húrjai fehér színűek, kivéve Anamin, ahol sárgák, és shamisennek hívják. A hangszer testét eredetileg kígyóbőrrel vonták be, és pengetővel vagy ujjal játszanak rajta. Okinawáról már ez a hangszer került Oszaka kereskedelmi kikötőjébe, és a kontinensen idővel átalakult, nagyobb lett, és ma már shamisenként ismerik. A második világháború alatt sok okinawai üres konzerves dobozból készített sanshint és úgy hívták őket „kankara sanshin”.

Kankara Sanshin

Kankara Sanshin

 

 

 

 

 

 

 

 

Koto

Koto

Koto

A koto (箏) mintegy 1200 éve jelent meg Japánban, és Kínából, de eredetileg a nyugati világból származik. Amikor a koto először megjelent, Japánban az összes húros hangszert ezen a néven hívták. Később ezzel a kifejezéssel már nem tudták jellemezni a hangszerek széles tárházát, így a jelentése megváltozott. Ez a földön fekvő pengetős hangszer kicsit kevesebb, mint két méter hosszú, és kissé hasonlít a citerához. 13 húrját pengetővel szólaltatják meg, melyet három ujjra erősítenek. A Heian-korban az eredeti öt-hat húrt már tizenháromra növelték, továbbá később sokféleképpen fejlesztették és módosították a hangszert.

Yamatogoto
A yamatogoto (大和琴) egy a kotohoz hasonló hangszer, ám azzal ellentétben úgy tartják, hogy ez a hangszer eredetileg japán és nem a kontinensről érkezett. A japán mítoszok szerint Amaterasu istennő, miután bátyja megsértette, elrejtőzött egy barlangba, ezért a világra sötétség borult. Mikor megpróbálták kicsalogatni őt, a neki vitt hat íjból elkészítette az első yamatogotot. A hangszer a mai napig keveset változott, hat vagy hét húrja van és juharfából készül. A húrjai dallamszerűen vannak elhelyezve, és nem skálaszerűen vannak elhelyezve.

Zárásképpen pedig egy programot ajánlanék, amire Sanshouo hívta fel a figyelmünket. Ha esetleg valaki élőben szeretne shamisen játékot hallgatni, akkor alkalma nyílhat rá a közeljövőben, ugyanis az idei Őszi AnimeCon vendége lesz Keisho Ohno, japán shamisen művész.

 

forrás: http://japanfelderito.hu/japan-tradicionalis-hangszerek-i-pengetos-hangszerek/

Satsu~