Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Japán szaké

 
A szaké a Japánoknál nemzeti italnak számít. Sokszor emlegetik japán rizspálinkaként, ez azonban tévedés, mert a szaké alapjául szolgáló gabonából nem párlatot főznek, hanem hordókban erjesztik. Más szóval a szaké egy amolyan borfajta csak rizsből készül.

 
Ugyan az elkészítési mód a boréhoz hasonlatos, lényeges különbség, hogy a rizsbort palackozás után legfeljebb egy évig szabad tárolni, máskülönben az ital elveszíti aromáját és zavarossá válik. 

Japánban 16 000 féle szaké található és mind különböző: száraz, enyhe, erős stb.

 
A szaké készítése:
 
- Keményített rizsből készül, amit „fényeznek”
- Majd következik a tisztítás
- Ásztatás
- Gőzölés
- Majd különleges porral beszórják, amitől erjedni kezd
- Szaké főzés
- Majd keverés/préselés (Ilyenkor készülnek szaké sütik is)
20 nap alatt készül el egy átlagos szaké.
40 nap alatt készül el egy prémium szaké.


Feltalálása:


Habár a hagyomány szerint a szaké elkészítési módját az emberek azokban az időkben tanulták, mikor még közvetlenül tudtak társalogni isteneikkel, létezik egy kevésbé romantikus verzió is, miszerint az ital kialakulása egy tőről fakad a sushi történetével. A rizsbe csomagolt nyers halfalatokat a földbe temették, majd néhány hét elteltével kiásták, a megsavanyodott rizst szanálták, a halat pedig megették. 

A 17. században az éhínségtől sújtott japán nép mindent megpróbált hasznosítani, ami valamennyire is alkalmas volt a fogyasztásra, ezentúl tehát az erjedt rizst is megették. Vélhetően a kelleténél tovább érni hagyott sushifalatok vezettek az alkoholizáló hatás felfedezéséhez, amit az emberek nagy megelégedéssel nyugtáztak. A szigetországban máig alapeledel a rizs, nem csoda, hogy nemzeti ital lett a szakéból, melynek népszerűsége a sör megjelenéséig töretlen volt. 

Más használata: 


Ahogy a keresztények a bort, úgy a sinto papok a szakét használják a vallási szertartások eszközéül, a legenda szerint a rizsbor segítette a régieket az istenekkel való eggyé válásban. Erről nincs pontos adat, az viszont tény, hogy a házasságkötési rituálénak még mindig fontos eleme a szaké. 

Felszolgálása/fogyasztása:


A szakét klasszikus készletből fogyasztják: egy kerámiaüvegből (tokkori) és hozzá való csészékből (szakazuki – sakazuki).

A szaké felszolgálása nagy körültekintéssel történik, így például fontos, hogy az asztaltársaság tagjai mindig egymás poharát töltsék meg, ki-ki valaki másét, saját magunkat kiszolgálni ugyanis nagy illetlenség. Egy időben hagyomány volt ,hogy fogyasztani kellett hozzá valamit ,habár ezt ma már a japánok is mellőzik. Étkezések előtt, valamint a téli hónapokban a rizsbort melegen szolgálják fel, ami fokozza a 10-20% között mozgó alkoholtartalom mámorító hatását, nyáron az új szokás szerint jégkockával kínálják egymásnak.

Érdekesség:


Egy-két éve a vörösbor után a szakéról is kimutatták, hogy mindennapi fogyasztása csökkenti a magas koleszterinszintet. Antioxidánsai lassítják a szívműködésre káros koleszterin-típus oxidációját, sőt, a japán kutatók azt is felfedezték, hogy minél kevésbé volt a szaké finomítva, annál később indult meg a kellemetlen következményekkel járó folyamat. 

A letűnt korok emberei által egy közmondás is megszületett, miszerint: szaké a legjobb gyógyszer.

A szakéboltokat vagy kóstolókat a cédrus labdáról (szakabajasi – sakabayashi) ,illetve olykor szent kötélről (simenava – shimenava) lehet felismerni amit kiakasztanak az ajtó elé.


Satsu~