Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Japán szokások : Meghajlás

Bemutatkozáskor a japánok fejet hajtanak, de nekünk már a kezüket is nyújtják. Érdekes keveredése ez az ő hagyományos, és a mi üdvözlési szokásunknak. Ne várjunk tőlük határozott erejű kézfogást, náluk ez nem szokás. Mint az sem, hogy beszélgetés közben a szemünkbe nézzenek, ők ezt kerülik. Ha mosolyognak, az azt is jelentheti, hogy zavarban vannak. A vidámság csalhatatlan jele a szemük sarkában lévő mosolyráncok megjelenése. Oda üljünk le, ahova vendéglátónk vezet. Az ültetésnek hagyománya van, a főhelytől csökkenő társadalmi fontosság szerint.

 
A japánok nagy hangsúlyt fektetnek a meghajlásra. Van egy japán szólás, miszerint „nem szabad a mester árnyékára rálépni” Ez már utal arra, hogy miért is tartanak nagyobb távolságot beszélgetés közben. Olyan helyzetben, amikor feltétlenül meg kell hajolni, muszáj egymástól távolabb lenni, másfél-két méterre, különben összekoccan a fejük.     
 
Minden új munkavállaló első dolga megtanulni a helyes meghajlást, amit a saját cége elvár.  Tudniuk kell, milyen mélyen kell meghajolni, a karokat a comb mellé kell-e tenni, vagy fel kell emelni, s mennyi ideig maradjanak így. Joggal hihetnénk, hogy a japánok tartózkodnak a fizikai érintésektől. Van benne igazság, de oldott légkörben fenntartások nélkül megcsapkodják a szomszédjuk térdét. 

Satsu~