Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Japán vonat és pontosság

apánban a vasutakat nem egy vasúti társaság működteti, mint Magyarországon a MÁV, hanem több kisebb-nagyobb társaság. Eredetileg ott is egy volt, a JNR (Japanese National Railways), de miután 30 trillió jenes (90 trillió Ft) adósságot halmozott fel az állami vasúttársaság, privatizálták, és sok magáncég kapta meg a vasútvonalakat. Ezek közül a legjelentősebb a JR (Japan Railway), ami a legfontosabb vonalak mellett a sinkanszen vonalakat is birtokolja.
 
Japánban nem csak hiper-szuper expresszek vannak, amik óramű pontossággal közlekednek, és olyan gyorsan mennek, mint egy versenyautó. A tömött elővárosi vonatoktól a fél órás késéssel közlekedő mellékvonalakon át szinte mindent lehet találni.
 
1. Sinkanszen
A legismertebb, leggyorsabb és legdrágább vonat Japánban. Annyira drága, hogy még a japánok közül sem mindenki engedheti meg magának. Csak példaképp: egy jegy Tokióból Ószakába (csak oda) 14 250 Yen. Ez körülbelül 41325 Forint. De sinkanszen és sinkanszen között is lehet különbség árban. A legdrágább a Nozomi, Mizuho és Hajabusza Sinkanszen, ami szinte sehol nem áll meg, és a vonat sebessége is felülmúlja a többi sinkanszenét, így a Nozomi expressz például 153 perc alatt ér Tokióból Ószakába, míg ugyanazon a vonalon egy másik sinkanszen „csak” 180 perc alatt teljesíti az 552,6 km-t. Maga a vonat olyan, mint egy repülő, szárnyak nélkül. Az utastér is hasonlóan néz ki.





A sinkanszen vonalakat négy kerületre osztották. Keleti, középső, nyugati és kjúsúi.
A keleti sinkanszen régióban található a Tóhoku, Akita, Jamagata, Dzsóecu és Nagano vonal. A középső régióban a Tókaidó, a nyugatiban a Szanjó, a Kjúsú régióban a Kjúsú sinkanszen fut. További négy vonalat terveznek a japánok: egyet északra (Hokkaidó Sinkanszen), kettőt a főszigetre középre (Hokuriku és Csúó Sinkanszen), és egyet délre (Nagaszaki Sinkanszen).



A legismertebb a Tókaidó sinkanszen, ami Tokió és Ószaka között található. Ezen három sinkanszen típus közlekedik: Nozomi, Hikari és Kodama. A Nozomi ezen a vonalon a leggyorsabb, 4 helyen áll meg összesen. A Hikari 10 helyen, míg a Kodama 15 helyen, vagyis mindenhol. A Nozomi másfél órával hamarabb ér célba, mint a Kodama.
Egy kis érdekes történet: Eredetileg ezen a vonalon csak a Hikari és a Kodama volt. A Hikari gyorsabb volt, ezért lett "fény" a neve, mert gyors, mint a fény. De mikor elindították a vonalon az új járatot, ami a Hikarinál is gyorsabb volt, gondban voltak a japánok, hogy milyen nevet adjanak egy olyan vonatnak, ami még a "fény"-nél is gyorsabb. Így lett a neve Nozomi, ami kívánságot jelent. Hiszen annál gyorsabban nem tudnak elvinni sehova, mint ahogy kívánod. :)

2. Expressz vonatok
A sinkanszen vonatok más nyomtávú síneken közlekednek - 1435 mm-es a nyomtáv a máshol szokásos 1067 mm helyett. Így a sinkanszeneknek külön pályája van. De a többi vonalon ettől függetlenül ugyanúgy vannak gyorsvonatok és expresszek. Van a Tokkjú (ami kivételes expresszi jelent), Kjúkó (ez a sima expressz), és van a Kaiszoku (ez a gyorsvonat, kicsit több helyen áll meg, mint az expressz). 



3. Elővárosi vonatok
Az olyan hatalmas városok, mint Tokió, Ószaka, Nagoja, vagy Fukuoka szinte egybenőtt az őket körbevevő kisebb városokkal, ahonnan ingázók százezrei teszik meg az utat otthonuktól a városközpontba minden nap. Ezek a vonatok inkább metrókhoz hasonlítanak, a székek úgy helyezkednek el az ablakok alatt, hogy egymással szemben ülnek az emberek. Csúcsidőben nagyon sokan vannak rajta. A neten elterjedtek az olyan videók, amiken fehér kesztyűs embereknek kell betömködni az utasokat a szerelvénybe.



Hangsúlyoznám, hogy nem ez az általános, és Tokión kívül szinte sehol nem látni ilyet. Az elővárosi vonatok a legolcsóbbak, de a pontosság és tisztaság még itt is jellemző. Egy hátránya van viszont egy ingázó dolgozó vagy tanuló számára: nincs bérlet. Ami pedig egy diáknak még hátrányosabb: nincs diákkedvezmény. A bérletproblémát egy mágneskártyával hidalják át, amit csak oda kell érinteni a kapu leolvasójához amikor bemész, meg amikor kimész, és automatikusan levonja a pénzt. Ezt a kártyát a Kanszai régióban ICOCA kártyának hívják, aminek a tokiói megfelelője a Suica kártya. De egyes vonalakon hallottam már 20 vagy 21 napos bérletről, de ha nem jársz be minden nap, akkor meg sem éri, mert ugyanannyiba kerül, mintha annyiszor vennél jegyet.






4. Mellékvonalak
Japán egy szigetekre tagolt ország, aminek nagy része hegyes. A forgalmas városokon kívül a falvakban mintha megállt volna az élet. Senki nem siet sehová, szinte ki sem mozdulnak, ha nem muszáj. Ha esetleg a településen nincs iskola, akkor az iskolások miatt indítanak naponta három vonatot a legközelebbi nagyobb településre. Az iskolásokon kívül a turisták veszik igénybe ezeket a vonalakat, hiszen gyönyörű tájakat szelnek át. De ezeken a vonatokon annyira kevesen utaznak, hogy jegypénztár és kalauz sincs, hanem „becsületkassza” alapon felszálláskor mindenki letépi a felszállás helyét igazoló cédulát a hátsó ajtó mellett, és amikor leszáll, akkor a papírt a jegy árával együtt bedobja a mozdonyvezető mellett lévő masinába, és elöl száll le. És náluk működik! Viszont a pontosság már kevésbé jellemző ezekre a vonalakra. Ha a természeti erők úgy akarják, akkor ezek a vonatok akár fél órás-órás késéssel is közlekedhetnek, és a csatlakozás nem mindig várja meg őket.  
Ezek a vonalak annyira a semmi közepén mennek, hogy a vasúti átkelőhelyeken nincs sorompó, sem jelzőlámpa, mert arra alapoznak, hogy mindenki betartja a szabályt. Vagyis: a vonat dudál, ahol kell, a gyalogosok és autósok meg körülnéznek, mielőtt átkelnek.



- Bármilyen tömeg legyen is, az emberek szépen sorba állnak a táblán jelzett peronjel szerint. Van, ahol háromszögekkel, karikákkal jelzik kb. 1-től 12-ig; van, ahol az alábbi kép szerint vonalakkal van jelölve, hogy hol fog megállni a vonat ajtaja. A kijelző előre megmondja, hogy pl. a O 3-7 lesz az ajtók helye, így mindenki eleve ott áll sorba.


- A jegykezelő kapuk pontosan tudják, hogy milyen jeggyel mehetsz át rajtuk, és ha jegy nélkül, vagy rossz jeggyel akarsz átmenni, becsukódik, és hangos hangot ad ki magából. Ezért vigyázni kell az átszálló központoknál, hogy melyik vasúttársaság vonatára veszel jegyet, mert a másik vonat megállójában már nem tudsz kimenni az állomásról vele.



- Jegyet venni meglehetősen nehézkes azoknak, akik nem tudnak japánul, vagy nem tudják beazonosítani a célállomás nevét japánul. Ugyanis a jegyvétel nem pénztárban történik, hanem minden gépesítve van. Minden állomáson vannak jegyautomaták, amik felett van egy vonathálózati térkép állomásnevekkel (persze japánul, kivéve Tokió egyes forgalmas állomásait), és az állomásnevek alatt számok vannak. Ezek a számok jelzik a jegy árát a kiinduló állomásról, ahol állsz (az adott állomást mindig nagy piros betűkkel írják).
Ha kikerested a célállomást, már csak kell egy automata, aminél készpénzzel is lehet fizetni, bedobod a pénzt, kiválasztod a megfelelő gombot, hogy hány yenes jegyet szeretnél és már meg is van a jegyed. Arra kell figyelni, hogy vigyázz, melyik automatából veszed a jegyed. Mert az eltérő vasúti társaságoknak más automatájuk van. Ha egy állomáson megáll a JR és a Keihan vonatja is, és te egy olyan állomásra akarsz elmenni, ahova csak a Keihan megy, akkor hiába veszel a JR automatájánál 450 yenért egy jegyet, nem fogsz tudni kimenni a jeggyel az állomáson, ahova érkezel. Hiába stimmel az ár, hiszen a fenti táblázatban a célállomás neve alatt 450 volt, nem fog kiengedni.
 


Így néz ki egy vonatjegy:


Rajta van, hogy hol vetted: Shinjuku, és az ára: 160 Yen. Illetve még egy fontos információ, hogy ezt a jegyet a Higashi-Nihongaisha vonalon lehet felhasználni. Vagyis onnan, ahol felszálltál, 160 yenes távolságban a Higashi-Nihongaisha vonalán bármelyik állomásra felhasználhatod. Ez olyan, mintha Szentmártonkátán vennél 930 Ft-ért egy jegyet, amit a MÁV vonalán használhatsz fel. Mivel a célállomást nem írják a jegyre, mehetnél vele Szolnokra is és Budapestre is. Mindkettő ugyanazon a vonalon van, és ugyanannyiba kerül. A kapu, ahol kimész úgyis csak azt ellenőrzi le, hogy milyen távolságról jöttél, és elég-e arra a távolságra az a pénz, amit kifizettél.

- Nem ritka a japánok között sem, hogy fényképezik a sinkanszeneket, hiszen ők sem gyakran látnak ilyet, és nagy szenzáció, ha megjelenik egy-egy új széria.



- Az állomás alkalmazottai meghajlással köszöntik a vonatot, és amit gyakrabban látni: a vonatkocsiba bejövetelkor és távozáskor is meghajolnak.



- A vonat tájékoztatás nincs gépiesítve, hanem a peronon álló dolgozók mondják be mikrofonba, hogy melyik vonat mikor jön, és az egyéb utas tájékoztatást.

forrás: http://www.hotdog.hu/japaninfo/erdekessegek
 Satsu~