Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kik az Otakuk?

 Az otaku manapság igen népszerű megnevezéssé vált, és egyre inkább elterjed külföldön is. Jelentése körülbelül a magyar Kocka, vagy az angol Geek lehetne. Lényegében az olyan emberre használják, aki teljesen elmerül valami témában (japánban főleg az anime/manga/játékok/figurák, stb…). Az ilyen személyek általában szerencsétlen és a Lúzer jelzővel illetnek, mivel olyannyira belemerülnek világukba, hogy külsejüket elhanyagolják, kevéssé adnak a formaságokra, de néha a viselkedésre sem. Többségük hamar antiszociálissá válik, Hikikomori (otthonülő, szobájába bezárkózó) lesz belőlük. Általában ez a szoba a teljes világuk lesz, ahol körbeveszik magukat kedvenc világukkal, poszterekkel, figurákkal, párnákkal, stb. Általában igen magányos emberek, habár közösségük nekik is van, hasonló érdeklődésű emberek személyében.

Egyébként nem annyira japán jellegzetesség létezésük, szerintem mindenki ismer ilyen csont sovány/elhízott embert, aki egyszerű ruhákban jár, görbe járással flangál egy ócska táskával, vastag szemüveggel, és látszik rajta, hogy mihamarabb el akar tűnni az utcáról. Japánban csupán az átlagosnál több van belőlük, ami ered egyrészt a társadalmi normákból (hatalmas hajtás és megfelelési kényszer, a viselkedési elvárások, a külső standardok), a hozzáférhető anyagok hatalmas számából, illetve magából az életmódból (a legtöbb japán ház egyetlen hatalmas szoba, ahol az internet olyan alap, mint a csapvíz). Európai/amerikai megfelelőik csupán abban térnek el, hogy ők WoW-ot tolnak és több közöttük az elhízott, illetve más a viselkedésük. A japán otakuk szinte mind visszahúzódóak, elfogadják amilyenek, nem panaszkodnak, csak hagyják őket békén. Nem keresnek önigazolást, mint tengerentúli társaikra oly jellemző.

Az otaku életstílus Japánban érdekes módon csak rövid ideig volt megvetés tárgya, akkor is főleg a média által (egy óvodába tomboló tömeggyilkost neveztek otakunak, ekkor jött be az elnevezés). Mára elfogadott és nem kitaszított emberfajta, akik szabadon járhatnak az utcán, senki sem köt beléjük (míg pl. ha ma Magyarországon végigmész kicsit extrém/vágatlan hajjal vagy enyhén slamposan, alap, hogy megszólnak. Persze ők ott tartanak ahol, Magyarország meg…). Egész városrészek épültek igényeik köré, pl. Akihabara, ahol szinte mindent beszerezhetnek, zacskós levestől az összes videojátékig mindent. Vannak itt Maid-kávézók, anime klubok, színházak és minden, ahol csak hódolhatnak szenvedélyüknek, és ami a legfontosabb, szabadon megtehetik. Ide szinte csak az teszi be a lábát, akinek köze van ehhez a témához, annak viszont maga a paradicsom!

Akihabara utcaképe.

Az otaku tehát egy amolyan menekülés a társadalomból, annak egy érdekes és igazából egyik (lehetőségekhez képest) legjobb formája. Ezek a zárkózott emberek odaát egy egészen elképesztő világot hoztak létre, ami működik és teljesen nyitott, minkét irányba. Sokan adják fel a társadalmi normákat és lesznek ritkán fürdő, pattanásos, kövér otakuk, de ez fordítva is igaz, sokan állnak fel innen és válnak remek srácokká/lányokká, térnek vissza a normákhoz. Lényeg, hogy van ilyen út is, az EMO karakterek ott nem a sarokban sajnáltatják magukat.

(Egyébként az általunk is oly kedvelt Anime/manga ipart is az otakuk tartják fenn ilyen szinten. Mi pedig ezt vesszük át, csak vigyázzunk, nehogy közben elkényelmesedjünk és leessünk mi is!)

 

 

 

Satsu~